Kavarognak a gondolataim. Az agyam egy pillanatra sem áll le. Örülök az éjszakáknak, mert akkor ki vagyok ütve és nem gondolkozom. Néha rám jön a pánik, néha repkedek, de őszintén megvallva fogalmam sincs mi vár rám/ránk. Olyan távoli és olyan megfoghatatlan, pedig már nincs egy hónap az indulásig. Johan szokás szerint magabiztos, ő már párszor végigcsinálta ezt. Nagyon várom az új kihívást, de nehéz itt hagyni mindent. A végső döntést én hoztam meg, nem volt könnyű, mérlegeltünk sok mindent, de sajnos ez az ország ma nem az ígéret földje. A felmondásunkkal elindult a lavina. Ez volt eddig a legnehezebb lépés. Sokaktól hallom, hogy irigyelnek, kölcsönadnám nekik a gondolataim csak egy napra... Egy biztos, a kapcsolatunk erős és sokszor ráébredek, hogy el sem tudom képzelni, hogy Johan milyen nagyon szeret engem. A kalandunk tovább folytatódik, hármasban Hamival Dublinban.

---

Everything is in my mind. My brain can't stop thinking. Nights are welcome, then I m in a K.O. mode and stop thinking. Sometimes I am in panic, sometimes I m flying high in the sky, but telling the truth I have absolutely no idea what is waiting for me/us. The whole situation is in the future and uncomprehensive for me, although we have less then one mouth to leave. Johan - as usual - is very confident, he did it already a few times. I m really looking forward to our new life, but it is not easy leaving everything behind. I made the final decision, it was not easy, we considreed everything, but Hungary is not the land of the dream today. Everything has been starting with our notification. For me until now that was the most difficult step. I hear from a lot of people that they are jealous. I would lend my thoughts only for a day to them... But one thing is sure, our relationship is very strong, and I m always recognize, that I haven"t the faintest idea how much he loves me. Our adventure is going on with Hami in Dublin.

Hami segít blogot írni / Hami is helping me writing my blog: