Elnézést kell kérnem, hogy hanyagoltam a blog írást és ezzel egy folyamatot megszakítottam. Meglepő volt számomra, hogy milyen sokan reklamáltatok e miatt, hogy szerettétek olvasni az írásaimat és miért nem folytatom. Nos jelentem folytatom, csak szükségem volt egy kis időre, mégpedig azért, mert közben kiderült, hogy kisbabát várok. Aki részese volt már eme élménynek az tudja, hogy a babavárás kezdeti időszaka bizony nem könnyű.

I have to apologize for the pause on my blog, and with this I stopped a flow. It was a surprise for me how much of you were complaining about the lack of new articles, that you loved to read my blog, and why I stopped. I can assure all of you that I did not stop, I will go on with it, just I needed a little break. The reason of that, that I got to know in the meantime, that we are expecting a baby. Those who already lived it through knows that the first period of pregnancy is not the easiest. 

Kezdem az elején. Már teljesen megbékéltem azzal, hogy nem lesz bébink, hiszen boldogok vagyunk voltunk eddig is hármasban (Johan, Hami és én- a kis család). Szóval kicsit váratlanul ért a felfedezés, hogy babát várok. Persze mindig mondják, hogy sosincs jó időzítés, de a kiköltözés utáni honvággyal teli, útkeresős időszak kellős közepén jelentkezett be a bébi - nem voltam a legjobb passzban. Ehhez a lelkiállapothoz társult szép lassan a terhességgel járó fizikai rosszullétek és lelki ingadozások tünetei. Szeretném megköszönni Nektek, hogy ebben a számomra igen nehéz időszakban mellettem álltatok, támogattatok, meghallgattatok. Idő kellett mire felfogtam, hogy mi történik velük, és szép lassan a honvágy érzése is tovaszállt és megtaláltam a helyem, utam itt Dublinban. 

From the beginning... I totally could accept that we wont have a baby, we were happy with 3 of us (Johan, Hami and me - the little family). So it was a big surprise for me, when I realized, I am pregnant. It is told, that there is never a good timing for a baby, but I just suffered from homesick, did not find my way in Dublin, I felt I stucked between Hungary and Ireland somewhere in halfway, so in the middle of this period I discovered my pregnancy... I was sensitive my mood was very unstable, and on the top of this came extra the physical symtoms of the pregnancy, so I really was not on the top. I would like to thank for all of you who supported me in this period. Now I started to realize what is happening to me, us, the homesick feeling is gone, and I found and enjoy my new way/ life in Dublin

A terhességről: nekem az első három hónap kutya nehéz volt. Az hogy reggeli rosszullét kifejezés átverés. Ezt inkább hivhatnánk egész napos rosszullétnek, persze nálam semmi sem a szabályok szerint működik, szóval én rendszeresen este 6-7 körül voltam rosszul. Két hétig csak gyümölcsön élten, utána tudtam ropit vagy babapiskótát enni. Folyton fáradt voltam és napról napra esett össze a testem, mivel normálisan enni egyáltalán nem tudtam. Minden szagtól émelyegtem, a konyha ajtót folyamtosan zárva tartottuk. Johan szolgált ki, szegénykém őt is megviselte ez a helyzet, mert itthon enni csak elzárkózva tudott, főzni alig tudtunk, mert a szagok kinyirtak engem, volt hogy már sirásig fajult ez az érzés. Persze ma már tudunk nevetni ezen az időszakon és Johan talált egy videot, ami tökéletesen ábrázolja, az akkori viselkedésemet:

https://www.facebook.com/ownagepranks/videos/10153648325318929/?autoplay_reason=all_page_organic_allowed&video_container_type=0&app_id=6628568379

About the pregnancy: for me the first 3 months were very difficult. Morning sickness name is a joke. We could call it all day sickness. With me nothing is working as normal, so I felt bad always in the evening around 6-7. For two weeks I could only eat fruit, after that some ropi and babybiscuit. I was always tired, my body collapsed day by day, cos I could not eat at all. I had to vomit from all kind of smell, so we kept close the kitchen door, it was also hard to cook, because of the smells, and Johan had to serve me - thanks again for that, and he had to eat behind the closed doors. Sometimes I cried, because the smells killed me. Now we can laugh on this period, and Johan found a video, which characterize my state. Please find the link above.

Régen nem értettem azokat a kismamákat, akik ez idő alatt betegszabira mennek, nem gondoltam volna, hogy ez ennyire nehéz. Ma úgy gondolom, hogy minden tisztelet a NŐK-é, akik ezt egyszer végigcsinálták és HŐS minden nő, akik ezt többször végigélték. Imádom a kisbabám, ez idő alatt is imádtam, de nekem ez az időszak kihivás volt. Tanácsot kértem minden babás ismerősömtől, megnyugtattak, hogy a 12. hét után ez elmúlik, persze én megint kivétel vagyok, a 12. hetet végighánytam mint előtte soha, enni továbbra sem tudtam, egészen a 15. hétig, nekem ez volt a fordulópont. Viszont innét kezdve pedig egy olyan boldog és kiegyensúlyozott időszak kezdődőtt, amikor végre felhőtlenül tudtam és tudok örülni a kisbabánknak. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy büszkeséggel teli boldogság, amit most érzek. 

Before I did not understand those woman, who stayed at home in this period on sick-leave. Now I totally can understand them. I could have not thought that this period is sooo hard. Now I think that all the respect for the WOMEN, who was pregnant at least once. And HERO all the women, who did it more. I love our little one, I loved him during this hard period also, but for me it was a real challenge. I asked advice from my friends, I was told, that after the 12 weeks everything will change. Well, as I wrote with me nothing is normal. so for me the 12th week was the most difficult, I vomited every day like never before, I still could not eat. After the 15 th week everything changed, so from now on I can enjoy freely my pregnancy. I have a mixed feeling about pride and happiness.

Január végén volt az első ultrahang, csoda volt látni a pocakomban fejlődő új életet. A doktornő megnyugtatott, hogy minden rendben a bébivel és úgy fogalmazott, hogy nagyon aktiv és szép kisbabánk van. 

The first scan was at the end of January, it was a little wonder to see our growing baby. The doctor said everything is ok with him, she told: you have a very active and nice baby. 

Az első bébifotó / first baby photo:

Én mindig úgy gondoltam, hogy lányom lesz, de mióta Johant megismertem ez az érzés megváltozott. Mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, akkor rámeditáltam a bébi aurájára és úgy éreztem, hogy kisfiú. Később elvégeztünk egy házi nem meghatározó tesztet, ami inkább vicces volt, mint megbízható, de ez is arról adott hírt, hogy fiút várunk. Akit érdekel: youtube -baking soda gender test

I did always think that If I have a child it will be a girl, but after I met Johan, this feeling was changed. When I discovered my pregnancy I did a meditation about the gender, and I saw a blue aura around the baby, so I felt it is a boy. A little bit later we made home gender test, which was rather funny then trustworthy, but that also showed it is a boy. (About the gender test: youtube-baking soda gender test)

Ma már biztosan tudom, hogy kisfiú, Martin Demeyer fog érkezni hamarosan a kis családunkba. 

Now we know for sure, that the baby is a boy. Martin Demeyer will arrive soon in our little family:)

Az itteni terhes gondozásról és Martin további fejlődéséről hamarosan újra tudósítok:)

I will write more about the pregnancy care here and also about Martin...