Tegnap Hami sétáltatásból hazatérve lerohantak minket a játszótéren a gyerekek. Tudtam, hogy ez be fog következni, csak az volt a kérdés, hogy mikor. Hami-t kicsi kölyökkutyának nézik, de hát ez nem csoda. Szegénykém azt sem tudta, hogy mi történik. Megismerkedtem tehát két kisgyerekkel, akik a házban laknak. Óvodába járhatnak, mert csak olyan 3 körül érnek haza, utána estig a játszótéren vannak. Az egyikünk, akit én csak Pocahontasnak hívok, barna bőrű és fekete hajú kislány, a másik, ők felettünk laknak szőke nagy dumás. Nagyon cukik voltak. Szerintük Haminak arany és fekete színe van, mivel az arany nagyon nemes, így nem vitatkoztam velük, egyetértettem, hogy igen ő egy különleges arany és fekete színű kiskutya. (Törzskönyvileg cser-fekete a színe:) pszt....)

A másik élményem a mai naphoz kapcsolódik, ma voltam a Boots-nál interjún. Az első angol nyelvű interjúm:) 35 percig tartott, a cég teljesen úgy működik, mint a dm. Szóval otthon éreztem magamat. Az eredményről majd később, ha már lesz infom. Nagyon ideges voltam az interjú előtt. Adtam magamnak 2 órát, hogy odaérjek.(Szerencsére) Az út 35 perc busz, 5 perct séta, majd újabb 15 perc busz, szóval egy óra alatt simán kivitelezhető lett volna a dolog. De a buszközlekedés nem állt a helyzet magaslatán, így indulás után rögtön vesztettem 40 percet, gondolhatjátok, hogy milyen rosszul éreztem magam, azt sakkoztam végig, hogy van-e még esélyem odaérni. Mert hát első interjúról elkésni az egyenlő egy szép kövér köszönjük szépen, de nem-el. A második buszra várva a megállóban volt még egy lány, akit megkérdeztem, hogy a 4 busz közül, melyik az, amelyik leggyorsabban elvisz a helyszínre. Szerencsére ő is oda ment és olyan kedves volt, hogy elkísért egészen az üzletig. Megígértem neki, hogyha végzett, meglátogatom a standjánál. Ő indiából származik és már 2 éve él itt. Elkérte a telefonszámomat, és biztatott, hogy biztos megkapom az állás, ezt nem tudom miből gondolta, de legyen igaza:) Szóval így az új barátaim száma 3-ra nőtt.

---

Yesterday when we came back from our walk with Hami, the children came to us at the playground. I knew that it will happen, what I did not know when. They called her cute little puppy, but it is no wonder she is so small. She did not know what is happening. So I get to know the two little girl, both live in our block. I think they attend the nursery school, they only arrive home around 3, then they spend the rest of the day outside. One of them, who I call just Pocahontas has brown skin and black hair, the other one, who lives upstairs is totaly blond. They are very cute, accourding to them Hami has a gold and black fur. And as the gold is precious metal, so I did not discuss with them, we have a special little dog with gold and black fur. (accourding to the vet her hair color is: tan-black:) pszt)

The other meeting was today. I was today at my first interview and it was in English. I was at boots, this is very similar to dm, so I felt good and familiar. I will tell about the result later, if I get the news. I was very nervous before the interview, because of the traffic. I gave myselft two hours to get there, it should have taken 35 mins bus, 5 mins walk and again 15 mins bus. So I had time enough. But I lost at the beginning 40 mins, the first bus was late, traffic jam and so on. I was thinking all way long about my chance to get there on time. Being late at the first time is equal to a big fat thank you very much, but no... When I was waiting for the second bus, I met a girl. She was also standing there, so I asked her which bus is the quickest to the place where I had to go. Luckily she had to go also there, and she was so kind to show me the way to the store. I visited she at her kiosk after the interview. She was really nice, she is from india, and lives here 2 years ago. She was sure, that I will get the job, I dont know how, but I wont mind if she is right:) So number of new friends: 3.