Többen kérdeztétek, hogy velem mi van én hogy vagyok, mivel erről nem írtam. Nagyon kevés idő volt írni eddig, mert mindig történik valami. Jól vagyok, próbálom megtalálni az egyensúlyomat. Ami nagyon fontos, hogy otthon érzem magam, itt ahová költöztünk és nem csak a lakásról beszélek, hanem a környékről. Pénteken sikerült elintéznem az itteni tartozkodáshoz szükséges úgymond PPS számot, szerencsére neten foglaltam időpontot így nem kellett kivárnom a többszáz fős sort, hanem egyből tudtam menni az ügyintézőhöz. Na itt nem voltak kedvesek, és igencsak tudni akarták, hogy miért van szükségem nekem erre a számra. Ez volt az első hely, ahol az éreztem, amit Magyarországon a hivatalokban, hogy egy adag adathalmaz vagy, nem ember. De sikerült meggyőznöm az embert, hogy én dolgozni akarok itt és hogy a férjemnek szüksége van az én PPS számomra is az adózáshoz, na innét kezdve már mindent ment simán, de kedvesség az sehol. Csütörtökön végig jártam a helyi bevásárlóközpontot banktól kezdve, irodai munka és eladói munkára jelentkezve, bízzunk a legjobbakban! Holnap felfedezzük a szemben lévő parkot és mivel időmbe belefér, hétfőtől nyúlcipőt ragadok és elkezdek futni:)
Sokat gondolok a családomra, anyukámékkal minden nap beszélek és ez jó, Hiányzik Hamikám nagyon nagyon, de hamarosan itt lesz velünk. Már csak 6-ot kell aludni :) Nagyon jólesik beszélni Veletek a hét közben mégha csak neten, de akkor is. Napközben általában egyedül vagyok, délután mindig megyek Johan elé a céges buszhoz és onnét kezdve együtt töltjük a nap hátralévő részét.
---
Most of you asked how is it with me, cos I only wrote about Johan. I had a little time to write this week, cos it was soo busy. I am OK, I try to find my balance. But the most important that I feel home in our flat, and not only in the flat but in the neighbourhood. Friday I managed to ask my PPS number, you need this number for everything here, it is a kind of ID card. Luckily we booked an appointment via Internet, so I did not have to wait in the queue with other hundreds. Here they were not friendly and absolutely not helpful. I felt the first time, that I m not a human being, only a pack of datas - as I usually felt in Hungary. I manage to convince the guy that I want to work here, and my husband needs my number for the taxation. So after that everything went quick, but without any smile. Thursday I walked around in the shopping center (10min walk from us) and gave my application for some jobs. So finger crossed...Tomorrow we will go and discover the park close to us. And if everything goes good from monday I will start to run.
I think a lot of my family, with my parents I talk every day and that is very good. I miss my little Hami very much, but she will be here soon. Only 6 days to sleep. And it is very good to talk to you via internet during the week! During daytime I m usually alone, but I go and collect Johan after his work at the bus stop, and we spend together the rest of the day.
